A depresszió egy olyan fogalom, amelyet különböző állapotok leírására használnak. Nem hivatalosan használható a hangulatromlás vagy a rossz hangulat leírására...
A depresszió egy olyan kifejezés, amelyet különböző állapotok leírására használnak. Nem hivatalosan használható a hangulatromlás vagy a rossz hangulat leírására...
A depresszióra jellemző tünetek a depresszív hangulat, az érdeklődés és örömvesztés, fokozott fáradtság, csökkent libidó, alvászavarok, és ezek a tünetek legalább 4 hétig fennállnak a klinikai depresszióról beszélhetünk.
A depresszió egy olyan fogalom, amelyet különböző állapotok leírására használnak. Nem hivatalosan használható a hangulatromlás vagy a rossz hangulat leírására. Előfordulhat pszichotikus formában is, ahol hallucinációk, téveszmék, értelmezési ötletek és hasonlók is jelen lehetnek.
A pszichoterápia a neurotikus depressziós formákra összpontosít. Ez a depresszió típus a hangulatromlás, az erős szomorúság, csalódottság, magányosság, kétségbeesés, önbizalomhiány, bűntudat és alacsony értékérzés kifejeződésével jelentkezik.
Azok közül az információk közül, amelyeket a depresszióról tudunk, a depresszió diagnosztikai kritériumaitól a lehetséges biológiai okokig, úgy gondolom, hogy a depresszió egyik kulcsjellemzője az, hogy gyakran rejtett. Gyakran félünk a depressziótól és a szomorú érzésektől, ezért olyan viselkedések, attitűdök és érdekek fejlődnek ki, amelyek elkerülik a szomorúság megtapasztalását. Sok ember számára a depresszió szinonimája az öngyilkosság, a reménytelenség és valami olyan, ami nincs gyógyítható. Mindez hozzájárul a depresszióról különböző médiában való szenzációhajhász beszámolók kialakulásához, amelyek úgy tűnik, hogy ezeket az állapotokat gyors haszonszerzés érdekében kihasználják. Mindez azt a benyomást kelti, hogy a depresszió valami olyan, ami hirtelen jelentkezik, mindenkit érinthet, és nem szabad erről beszélni vagy megosztani másokkal. Természetesen a valóság sokkal más.
Bizonyos terapeuta típusok is negatív reakciókat és félelmeket tapasztalnak a depressziós pácienseikkel szemben (különösen súlyos esetekben), így gyakran másokhoz irányítják vagy elkerülik velük való munkát, mert "kockázatos csoportnak" tekintik őket. Ilyen helyzetekben a terapeuta saját biztonságot és nyugalmat kell teremtsen, hogy megértse, honnan erednek ezek az érzelmek. Ellenkező esetben a terapeuta eláraszthatja a páciens által hozott tartalom, ami nem vezet sehova a terápiában.
A terápiás félelmeket gyakran bátorító nyilatkozatok is kísérik, amelyek arra ösztönzik a páciensét, hogy tegyen valamit és legyőzze a passzivitást és a lehangoltságot (például: "Mindenki keresztülmegy rajta", "Tudod, meg tudod csinálni", "Van családod, van okod az életre" stb.). Az elején fontos felszabadítani a páciens érzéseit, hogy megérthessük és megvizsgálhassuk a hozott tartalmat.
Gyakorlatban gyakran találkoztam tartalmi hiánnyal a depressziós pácienseknél. Az érzés, hogy ki kell szedni a szavakat magukból, de nem tudnak róla beszélni, mintha valamilyen módon próbálnák a terapeutát, hogy megértse, mi nincs rendben velük, és kihúzza őket ebből.
Azok a területek, amelyek gyakran megjelennek a depressziós páciensekkel való munka során, a veszteség, a szégyen, a bűntudat, a kudarc félelme, az értékvesztés és a tehetetlenség érzése. Ezeket az területeket gyakran különböző szinteken dolgozzuk fel a terápiás folyamat során annak érdekében, hogy megfelelően megértsük és megtapasztaljuk.
A terápiás ülések gyakoriságának napi 2 alkalomig kellene lennie, de fontos figyelni arra, hogy a páciensek ne váljanak passzívvá és függővé, hanem vegyék át a saját kezdeményezésüket. A depresszió kezelése és megbirkózása lehetséges, csak megfelelően képzett terapeutát kell találni, aki segíthet ebben. A terapeuta ellenőrzését interjúval kell elvégezni vele.